Ez még szerdán történt.

Szerdánként 21-es busszal megyek dolgozni, aminek az utolsó reggeli járata 7:35-kor indul. Szerdán a busz csak 7:55 körül érkezett meg a Malomparkhoz ami az azért is volt érdekes, mert előző nap kb ekkor láttam a Vágóhíd utcai felüljárónál. Szerdán nem volt egyedül a vezetőfülkében a söfőr, hanem valami nőféle is vele volt. Szerdán ez a nő állandóan ölelgette a sofőrt még az vezetett és így több zöld lámpánál is “elaludt”.

Szerdán 7:35 és 7:45 között vajon mit csinált a sofőr az indulás helyett és vajon mit csinált a nő aki vele volt később a buszon?

Az csak a kisebbik problémám, hogy miért pont péntek délután. De miért pont a 15-ös az ami ilyen esetekben nem jár. (virágkarneválkor is ez a helyzet, de az legalább ünnepnap van)

15-ös:
A vonalon még végig közlekednek a Doberdó utcától 13 óra 40 perckor, a Borzán Gáspár utcától 13 óra 06 perckor induló járatok. Ezt követően a lezárás ideje alatt a járatok közlekedése szünetel.

Pedig a Nyíl utca nagyszerű terelőútvonal lenne.

Routeremen elvégeztem a megfelelő módosításokat, hogy alkalmas legyen letöltésre. Olyan szerencsés vagyok, hogy egy régi Asus wl500g tulajdonosa vagyok. Ez azért volt menő cucc régen, mert van egy USB portja, ami csak 1.1-es. Van benne 8MB flash és 16MB ram. Nem sok, de openwrt-nek megfelelő.

Openwrt telepítés erre a modelre egyszerű, arra 8MB flash bőven elég. Viszont ha valami durvábbat akar az ember felpakolni akkor könnyen elfogyhat a hely. Ekkor jön képbe az USB port. Biztonság kedvéért azért én rögtön egy régi hubot tettem rá, mert könnyen elfogyhat az az egy port. Először is a hub egyik portba tettem egy régi 128MB-s pendrive-ot amit ezzel a mozdulattal ki is neveztem rendszerlemeznek. Filerendszer: ext2. OpenWrt-nél van lehetőség másik lemezre telepíteni csomagokat mint a beépített flash, egy dologra kell figyelni a telepítésnél: ha rendszerkönyvtárba való fileok kerülnek fel, akkor azokra linkelni kell a rendszerkönyvtárból. Az okosság amire szükséged van az itt található: http://moigeeknevro.com/openwrt/. A libtorrent és az rtorrent. Plusz esetleg kell egy screen nevű alkalmazás is, hogy tudjad rtorrent-et futattni akkor is amikor nem vagy belépve. Mivel a 16MB ram igen kevés, ezért van szükség swap-re is. A swap szintén felkerült erre a pendrivera. Persze ez sem gyors.

Ha ezzel megvagyunk elő lehet venni a másik pendriveot, lehetőleg igen nagyot. Ezzel az volt a terv, hogy FAT lesz a filerendszer és amikor csak másolni kell rá/róla akkor azt szépen megoldom egy másik gépnél. Amivel nem számoltam, hogy az USB1.1 olyan lassú, hogy 1GB hash 1 órába kerül, 1GB letöltés 1 órába kerül. Szóval fél nap is rámehet egy reboot-ra vagy egy rtorrent restartra. Plusz hátrányok amivel még együtt kell élni azok a FAT korlátaiból jönnek. Nem lehet rátenni 2GB-nél nagyobb filet és nem lehet jogokat állítani a fileokra.

És akkor lássuk ez eredményt. Van egy igen lassú, halk, egész nap amúgy is üzemelő routerem és torrentelő gépem. Áramfogyasztásban nem nagyon lehet aláigérni (2A*5V=10W). Az alkatrészek közül mai áron mérve a nagy pendrive lehet húzos, kb 10kHUF (de még ezt is névnapomra kaptam) , a többi cucc 3-7 éves amit beépítettem. Ami egy kicsit idegesít, hogy kéken villog a nagy drive ledje amikor ír vagy olvas.

Ellopták a hitelkártyaszámomat. Onnan tudtam meg, hogy valaki elkezdett vele vásárolni Írországban. Ezt a kártyaőr mondta. Szerencsére egy vásárlás után beállítottam a kártya limitet 1Ft-ra.

Azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan lehetséges ez. Ezzel a kártyával nem vásároltam csak Magyarországon és interneten. Mivel a hitelkártya biztonsági elemei nevetségesek, (aki lehúzza annak csak egy kamerára van szüksége, nem is kell buherálnia a leolvasóval) aki így akarta megszerezni az adatokat annak nem volt nehéz dolga. Ebben az esetben csak a papírpénz véd. Viszont ott motoszkált bennem a gondolat, hogy mivan ha a gépemről sikerült megszerezni a számot. Mivel csak böngészőbe írom be a számot és a böngésző hozzáfér a böngésző fájljaihoz, ezért legokosabb ha a böngésző nem menti el a számot sehova. Ha a böngésző fertőzött valamivel akkor nem is kell nagyon törni az egész rendszert és már meg is van a szám. (Firefox esetében: "C:\Documents and Settings\<login>\Application Data\Mozilla\Firefox\Profiles\<firefox profile>\formhistory.sqlite") Ha bármi más process hozzáfér a böngésződ fájljaihoz akkor is véged. Na most van egy olyan játék, hogy World of Warcraft. Van egy lehetőséged, hogy kártyával fizetsz. 11 millió user közül néhány biztos így is tesz, arra már érdemes rákészülni valami trójaival. Amikor beírod a kártyaszámod, akkor a firefox szépen elmenti egy fileba, mert végül is ez csak form adat. Ugyan kicsit szenzitív, de ez senkit nem zavar. Erre egyébként biztos van jó megoldás, mert OTP kártyás fizetés után nincs nyoma a számnak a fileban. Ha akarod ellenőrizni, hogy mit tett el eddig rólad firefox van hozzá plugin. (https://addons.mozilla.org/hu/firefox/addon/5817) Persze lehet törölni az összes adatot egy gombnyomással, de szemezgetni nem nagyon lehet a plug-in nélkül. A gépemen ott volt a kártyaszám, ahogy az ultisok mondanák, tallonban és valaki rányúlt.

Szóval rájöttem, hogy nincs szükségem hitelkártyára. Kockázatos és nem is nyerek vele semmit. Elbandukoltam egyik bankfiókba. Mondtam, hogy mi a helyzet, erre közölte az ügyintézőnő, hogy ő nem szünteti meg a számlát amíg le nem tiltom a kártyát 10kHUF-ért. Elég furcsa hozzáállás mivel eddig 5kHUF-ot buktam a bulin meg a kártyát, erre ő nem veszi el a kártyát csak ha fizetek még 10-et. Nagyon trükkös. Viszont rávilágítottam egy másik problémára, hogy akkor ha nem adom elő a történetet csak megszüntetem a számlát egy másik fiókban akkor azt simán megcsinálják? Azt mondta igen. Okos magyar, én is okos magyar módba mentem át és irány a másik fiók. Persze ott is felmerült a kérdés, hogy miért nem kell ez nekem? Mondtam, hogy személyes okokból megrendült a bizalmam. Kártya elvesz, számla lezár. Azért csak kértem egy másik csak netes kártyát a sima számlámhoz, mert jóljöhet még az.

Több ponton is béna voltam:

1. Egyrészt hitelkártyát használtam mindenre. Hiába mondja mindenki, hogy a plasztik pénz az okos, túl sok helyen marad a kártyaszám szinte 0 biztonsági megoldással. Csak nagyösszegű vásárlásra érdemes plasztikpénzt használni, ha okosan variálsz akkor megúszhatod a kp felvét költségét szinte minden banknál.
2. Firefox elment mindent amit csinálsz. Vagy csak féregmentes oprendszerrel használd WoW fizetésre vagy azonnal nyírd ki a historyból.
3. A kártyákhoz nem véletlenül van limit. Persze ez már csak post mortem hasznos, mert a letiltás 10kHUF. Másrészt a limitvariálás csak telefonon keresztül lehetséges aminek megintcsak költsége van. Sőt amikor telefonálsz és azonosítod magad a “tone üzemódra állított telenonon” akkor akinek a telefonközpontján átmegy a hívásod, az szépen le tudja szedni, hogy mit pötyögtél.

A kérdés tehát, mitől jobb a bank mint a párnahuzat?

Lúzermódon busszal járok dolgozni. Most megpróbálok rávillágítani arra, hogy miért lúzermódon.

Reggel várok 15-öst reggel 8 után. Ilyenkor ugye csak első ajtónál lehet felszállni elvben. Általában persze minden ajtónál fel lehet szállni, de ma egy elég speciális szűrőfeltételt állított fel a sofőrbácsi a 8:20-kor induló buszon (2009.03.19). Nekem mert sportkabátban voltam nem nyílik az ajtó, csak a második! Más embernek nyílik. Ekkor még arra gondoltam, hogy esetleg elbambult velem is előfordul reggel 8-kor.

A továbbiakban is életkor és öltözet alapján döntött, hogy melyik ajtó nyílik és melyik nem. Ezért pl gimnazista lány első ajtónál nem szállhat le. Kisgyerekes anyuka nem szállhat fel, mert majdnem odacsukja őket, csapat tinédzser meg végképp nem szállhat fel, mert már akkor nyomta a csengőt mint a süket amikor én lefele szálltam a Dohánygyárnál.

A dohánygyári megálló amúgy is kritikus hely, mert ott az alapfelállás az, hogy nem vár meg a busz hiába integetsz neki. Többször láttam, hogy az 5-10 méterre lévő szemből érkező diákok előtt egyszerűen becsukja az ajtót a sofőr. Sportosabb ruházattal csak súlyosbíthatja az ember az esélyeit.

Persze ilyenkor a kisdiák és a kisember picit ideges lesz, mert legjobb esetben 15 perc múlva jön másik busz. A nyugodtabbak postolnak a blogjukba, a kevésbe nyugodtak meg azonnali hatállyal kitöltik a dühük a megállón vagy a következő buszon, de mindenképpen fontolgatja azt, hogy ha elég érett lesz a dologhoz akkor felhagy a buszozással.

Túlvagyok pár Fedora 9 telepítésen, egyesekben viszont felmerült a kérdés, hogy hogyan csinálom. Az első amit telepítettem egy Fedora Core 3-as volt, egy pár másik disztribúcióval együtt próbáltam ki elég régen. Azóta igen sokat fejlődött a dolog. Igazán akkor vált izgalmassá amikor megjelentek a live cd formátumú megoldások.

A 9-es verziónak is van ilyen livecd megoldása ami azért jó, mert mielőtt feltennéd kiderül mire számíthatsz. Azt, hogy miért éppen a Fedorára esett a választásom igen egyszerű megmagyarázni. Munkahelyen RedHatot használunk, ha nem sikerül licenszt venni akkor meg CentOS-t. A Fedora ezeknek az úttörő verziója, minden újítás ebben jelenik meg először.

Szóval én a telepítést livecdről szoktam kezdeni. Bebootol, install to hard disk és már kész is van. Amire figyelni kell, hogy igen vicces módon akar particionálni és bár csupa ablak meg kattintás azért elég könnyen összehozhat az ember olyan konfigot ami később nem bootolható.

Példa erre: livecdről telepítettem egy usb harddiskre úgy hogy lvm-et használt particionáláskor. Ezek után minden gépen be lehetett bootolni, legfeljebb a X-et kellett újrakonfigolni a megváltozott videokártya miatt. Amint kiszedtem az usb vinyót a dobozból és betettem rendesen IDE kábelre, azonnal megváltoztak az erőviszonyok és nem bootolt.

Ezért lett liveusb változatom. Mivel újra kellett húzni a bebozba szerelt vinyóra a Fedorát. Viszont bebozban nincs optikai meghajtó. Tetszőleges gépen bebootol livecd, készít liveusb-t és azt használom most már. Liveusb előnye, hogy boot 2 perc, telepítés amíg mindent összekattintgatok 5 perc. Utána persze még kell ez az amaz, meg a updatelni is kell, de a rendszer végülis már használható.

Példa 2: Laptop vinyóján freedos volt egy 2 gigás partición, gondoltam meg kímélem satnya életét és csinálok mellé particiókat. Sikertelenül. A freedost alapban nem bootolta be, de amíg le nem szedtem a particióját addig mást sem.

Telepítés után legfontosabb rpmfusion repository beállítása mert abban vannak a jóságok és elég sok non-free cucc. A másik amivel még meg kellett küzdeni a laptop esetében az ndiswrapper, mert nincs linux driver a beépített wifihez.

Fontos megjegyezni, hogy igen okosan csak intel hardware a jó hardware, ha linuxról van szó. Lehet köpködni meg fújogni, de ez a helyzet. Az intel támogatja, hogy a termékeihez legyen linux támogatás, akár azzal is, hogy kiadja a forrást. Az ndiswrapperrel is csak azért kellett játszani mert broadcom a wifi vezérlő. A desktop gépemen azzal kezdte, Fedora 9, hogy zöld volt a kép, az ok pedig az, hogy ATI kártyám van aminek a drivere igencsak zárt forrású. Az integrált intel video meg elég is nekem akár még filmet nézni is. Szóval a problémák száma emelkedik a nem opensource driverek számával.

Az is lehet, hogy 2 hét múlva amikor megjelenik a Fedora 10, még ennyi probléma sem lesz.

Végül sikerült. Megint updateltem alaplap biosát, sőt még az alaplapra integrált hálózati vezérlő biosát is. Pedig a Vista kiadás évében egyik sem volt ócska. Nekem miután két évig kutattam egy napba került végigcsinálni. Mivel se kisfloppy se nem tudom mi ami bios frissítésekhez kell.

Találtam egy bootlemez építő készletet amivel végül sikerült updatelni mindent: UBCD4WIN. Szépen összeszed egy csomó cuccot az eredeti XP telepítő lemezről meg még hozzácsap néhány ingyeneset és csinál belőle egy cd/dvd-t. Lesz command prompt ahonnan lehet futtatni a bios buheráló cuccokat.

Tanulság, hogy ha saját magad akarod szerelni a géped akkor ne vegyél Gigabyte alkatrészt.

Nekiálltunk komolyabban vásárolni. Vasárnap még visszamerészkedtem Walmartba, hogy szerezzek egy farmert is. Téli ruha illetve melegebb ruha már nincs. Láttam embereket rövid nadrág poló kombinációban mászkálni. Persze csak a parkolótol a boltokig.

Ma kipróbáltuk a helyi tömegközlekedést, mert pont jár egy busz fél óránként a belvárosból a plázáig. Először is feltünt, hogy csak tényleg a legszegényebb esetleg tényleg mozgássérült népek mennek busszal. Az összes járat egyszerre indul és kb egyszerre érkezik a buszállomásra, hogy át tudj szállni bármelyikről bármelyikre. Aztán az irányítóközpont elindítja a buszokat egymás után, rádión keresztül. Soför bemondja a fő megállókat az út folyamán és integetésre megáll minden sarkon a jobbra kanyarodó sávban a lámpa előtt. Egy dollár egy átszállójegy. De ezen a héten a Föld Hete van, úgyhogy dollár helyet lehet prezentálni egy olyan aluminium italos dobozt amiről hajlandó vagy lemondani. 75 cent egy üditő ha gépből veszed és megvan belőle a hazaút is.

A bevásárló központ neve West Acres. 1972-ben nyílt, van benne 4 nagyáruház meg vagy 100 kis bolt. Nekem a célom továbbra is egy rövidnadrág és esetleg puloverek beszerzése volt. Rövidnadrág lett egy Herberger's nevű áruházból. Fontos amerikai kifejezéseket sikerült megtanulni. A "clearance" felirat még a "sale" feliratnál is jobbat jelent, mert az jelenti, hogy az arú nem egyszerűen le van értékelve, hanem hogy utolsó darabok és nem is tudom mi lesz velük ha negyedáron sem kellnek el. Na ilyen feliratok vannak a Sears nevű áruházban, főleg ruhákból.

Amit még igencsak kedvelek a helyi boltokban az a méretválaszték. Otthon általában gondot jelent olyan nadrág beszerzése ami hosszában és széltében is jó. Ezért marad a jó öreg méretre igazítós trükk. Itt viszont majdnem minden szélességhez van majdnem minden hossz is. Játszi könnyedséggel emelem le a polcról a nekem megfelelől nadrágot. Szerencsére a számozás az pont olyan mint amit a Szuperben már megszoktam, úgyhogy sokat agyalni sem kell, csak vinni a 33x30-as cuccokat. És nincs összevissza számozás csak egyfajta. Külön érdekes, hogy a nagyobb méretek többe kerülenk mint a kicsit de legfeljebb csak 5%-kal. Szóval az átlagamerikait nem súlytja annyira a nagy méretből adódó többletköltség.

Meghosszabbították a kiküldetésünket csütörtökig. Próbáltuk a szállodát is meghosszabbítani, de Bon Jovi miatt nem lehetett. Szombat este ugyanis Bon Jovi koncert van a Fargodomeban. Ezért ki kellett költözni a Radissonból. Kérdésessé vált, hogy hol fogunk aludni, mert a szállodák elég hamar kifogytak a szombat esti helyekből. Végül találtak nekünk egy helyet, legalább erre jó a sok manager.

Szereztük cidert is. Megnéztük a főutca másik végét és ott találtunk egy boltocskát, ahol volt kanadai cider. Egyik munkatársunk nagyon készségesen elmagyarázta, hogy hol milyen piákhoz lehet jutni. Az illető egyébként segített átköltözni és még mutatott az új szálloda környékén is italboltot. Az a rossz ezekben a boltok, hogy semmilyen módon nincsenek kategorizálva a termékek, csak úgy, hogy bor sör tömény. Ezen kivül 6os sör, 12es sör és 24es sör valamint egzotikus sör. Okocim és Zalty Bazant 4 dollárért.

A lényeges elem a mai napban, hogy ettünk a HoHutban, ami egy mongol kajálda. Persze inkább amerikai csak van egy kis bohóckodás, hogy fosztogatásnak hívják a kajálást. A kaja egyébként ázsiai és saját magad állíthatod össze, amit a végén a szemed előtt grilleznek meg. A végén ugyanúgy hitelkártyával kell fizetni.

A szálloda egyébként pozitív csalódás. Az árban benne a reggeli és ingyen bevisznek a belvárosba minden reggel. A szobát csak egy napig kell megosztani Józsival.

Ami érdekes lehet, hogy nem tudok netbankolni mert otthon maradt a telefonom. Mondjuk ha itt lenne akkor sem biztos, hogy tudnék a Vodafon-nak ugyanis nincs roaming partnere Észak Dakota (North Dakota) legnagyobb városába. (Ezt csak azért írtam ki mindkét nyelven, mert hátha valakinek google kidobja válasznak.) Telebank sem működik mert valahogy a nettelefon és a debreceni céges telefonvonal nem működnek együt.

Voltam Walmartban is. Szereztem alapvető ruházatot a következő hétre. Igazából nem szeretem Walmartot. Összevisszaság van, viszont nagyon olcsó cuccokat lehet szerezni ha nagyon számít a pénz.

Tele volt nehézségekkel a hét. Nem haladt a munka, már kedden látszott, hogy tovább kell maradni, de mára dölt csak el.

Az egyik helyi kolléga dolgozott Debrecenben is és kedden felvetette, hogy mi lenne ha elmennénk valahova kajálni. Volt kedvenc helye is, a Granite City. Eddigre kaptam egyébként ételmérgezést, egyszerűen nem bírtam többet enni, mert túl voltam már egy 6 hüvelyk hosszú Subway szendvicsen meg a hotel reggelijén. Gondoltam, hogy egy kis Cézár saláta jól fog esni. És még ezt is sikerült annyi sajttal szósszal meg mindenfélével leönteni, hogy nem bírtam megenni. Viszont az epres sajttorta egész jó volt.

Szerdán diétás módba kapcsoltam magam. Próbáltam minimálisat enni nehogy bajba kerüljek. Este is csak próbáltuk behozni a lemaradásunkat a munkában, úgyhogy nem mentünk sehova. Viszont ma délben megint elkapott a gépszíj. Céges ebéd Buffalo Wingsben. Ezek a kajáldák egyébként hatalmasak sok asztallal, sok emberrel, de eddig még nem maradtunk hely nélkül. Van vagy 10-20 tévé a falra szerelve lehalkítva és mindegyiken más műsorral. Szóval kicsit egyformák. Kólából csak egy adagot kell kifizetni utána van újratöltés amíg kéred vagy amíg nem kéred. Egyik helyi kolléga büszkén mesélte, hogy 3 gyereke is dolgozott már itt és az egyik még mindig itt dolgozik.

Elég érdekes, hogy az összes pincér ilyen fiatal ember. Idősebb nincs, szerintem nincs is olyan aki nem dolgozott ilyen helyen. Persze egy idő után kicsit unalmassá válik, hogy mindegyiket ugyanazon a tréningen képezték ugyanolyan vevőcentrikussá, de legalább a vendég nem érez semmilyen érzelmet maga irányába a pincértől. Direkt figyeltem még ideutazáskor, hogy hogy vigyorog az egyik utaskisérő amikor szálltunk le a gépről. Amíg feléd néz 64 fogas mosoly, amikor éppen nem jön senki, rémisztően unott arc.

Mivel a hazautazásnak lőttek így nem igyekeztünk ma annyira vásárolni, pedig egyik kolléganő felajánlotta, hogy elvisz minket, mert úgyis arra lakik ahol vásárolni lehet, meg ráér mert megy a lányáért aki éppen dolgozik. Olyan természetes itt, hogy mindenki dolgozik.

Szóval sétálgattunk egy kicsit, megnéztük a közparkokat, én néztem vonatot. Itt Fargo belvárosában van egy kétvágányos szakasz, hogy a több kilométer hosszú vonatok ki tudják egymást kerülni. Voltunk Mooreheadben is, ami nemcsak, hogy egy másik város hanem egy másik állam is, viszont egy kistérségben van Fargoval. Még a helyi buszok is átjárnak.

A sétálgatás után pedig betértünk a kínai étterembe. Sokkal kevesebb ember volt ott mint a többi kajáldában, és ez egy ilyen annyit ehetsz amennyi belédfér hely ráadásul. Sőt van édesség is, bár én édességnek néztem valami reszelt halat és már elsőre is az tartott vissza a helytől, hogy iszonyat halszagú volt. Viszont bent lehetett kapni olyan sültcsirkedarabokat amik csak meg voltak sütve, semmi tocsogós édes mártás.

Hát ennyi, látszik azért, hogy az egyetlen szórakozás itt a mindenféle éttermek felfedezése, szerencsére ezt a hobbit a cég állja.

Hétfő reggel fél 2-kor ébresztő a transzfer a reptérre 2:25-kor. A transzfer hálózatosan működik, úgyhogy Görbeházán át kellett szálni másik kocsiba, és betértünk Miskolc felé is egy kicsit. Első felszállás 7:10-kor Ferihegyről. Az eljárás minden repülőre ülés előtt ugyanaz. Lepakolni mindent magadról, laptopot kivenni táskából, átvilágítás, öltözés.

Ez Amszterdamban kiegészült egy kikérdezéssel, hogy mit akarunk miért meg, hogy. Ki csomagolt nekünk hagytuk-e magára a csomagunk meg ilyen izgalmas kérdésekkel. Amszterdamból indulás 10:40-kor. Itt kis sorbanállás is kialakult a felszállni vagyó gépek között, úgyhogy kicsit késtünk, de egy 8 és fél órás útnál ez nem igazán számít. Elméletileg minden járat KLM volt, de gyakorlatilag az első Malév a másik kettő meg Northwestern Airlines. A Malév egyetlen előnye a magyar nyelv.

A transzatlanti járaton mindenkinek járt kispárna, kistakaró, fülhallgató és kis 7 colos képernyő az előző ülés támlájába építve. Lehetett választani mozit, zenét, játékot vagy repülésinformációt rajta. Én csak azt bámultam aludni próbálás közben, hogy mennyi van még hátra. Utálok repülni, mondjuk utazni is. Alvásra meg nem nagyon alkalmasak azok a székek. Ilyen távon az első osztály nem hülyeség, mert ott ágyakká alakíthatóak a székek. Előre rettegek a hazaúttól.

A szabadság hazája egy alaposnak tünő felületes de sok sorbanállást követő ellenőrzéshalmazzal fogadott minket. Ami érdekes volt, hogy le kellett tenii a kézipoggyászokat és jött a K-9-es kutya (mint az egyik kopó másik ebben) és ki akarta szagolni az élelmiszert. Nem drogkereső kutya volt, hanem kajakereső. Mondjuk ebben a kutyák idomítás nélkül is igen jók. És tényleg működött a dolog mert van akinél talált chipst. A padlóról egyébként még annyit, hogy mindenhol padlószőnyeg van. A reptéren már a folyosón is az volt, a lépcsőkön is az van, szinte mindenhol ez van műanyagpadló vagy csempe helyett. Még nem került elő komolyabban az allergiám, de nem hiányozhat sok hozzá.

K-9 után jött ujjlenyomat és fénykép készítés, plusz kikérdeztek, hogy miért jövök és mikor akarok lelépni. Ezzel egyébként lesz is egy kis gond: ma már pedzegette egyik manager, hogy mi lenne ha még maradnánk egy kicsit? Ami egyrészről tök jó mert nem kell utazni, másrészt viszont oda lenne a hétvége.

Kérdezés után vámvizsgálat, de ha nem írtál be semmit a bevallásba és láthatóan apró a csomagod akkor mehetsz a lehetőségek földjére. Ami a transzfer miatt rögtön egy átvizsgálással keződik. A helyi járat a reptér (Minneapolis) túlvégéről indul, vagy 20 percig csak mozgójárdáztunk meg gyalogoltunk.

Közben kaptam sms-t hogy hívjam fel a céget, amint lehet. Okosan megejtettük ezt Minniapolisban, ugyanis mint kiderült, Fargoban nincs roaming partnere a Vodafonnak. Tibcsi mondta, hogy már egy meetinggel várnak minket, viszont felvesznek a reptérről nem kell taxizni vagy transzfert kérni. Megtörtént az aznapi harmadik felszállás is. Szerencsére nem túl magasra, szóval a fülemben nem tett kárt és még a tájat is lehetett csodálni mert nagyon tiszta volt az idő. Már a magasból eldöntöttem, hogy ez nekem tetszik, mert sok kis tó volt és egyenletesen sík vidék amit alföldi lelkem igen kedvel. Végülis Fargo környékén még sincs olyan sok tó, de kicsit jobb kedvem lett, hogy nem ment szét a fülem a harmadik repüléskor.

Azonnal be kellett menni meetingre, megbeszéltük hogy lesz a továbbiakban, aztán bementünk a hotelbe. Ekkor kiderült, hogy hiába a napsütés ha jeges szél fúj. Mindenesetre mégegyszer kimerészkedtünk és ettem sztéket, liter kólával. Aztán ágyba és... nem nagyon sikerült aludni. Itteni idő szerint 6kor felkeltem és elkezdtem tenni venni dolgozni.

Hát ez utazás története odafele.

Szerdán vesztettem 140Ft ultin (2 forintos alapon), utána 4 kör bowlingot. És ez még csak a kezdet, pénteken nyertem egy egyhetes fargoi utazást.

Eddig úgy gondoltam, hogy az amerikai útaknak egyetlen értelmes célja lehet: megnézni egy-több vidám parkot. Most ilyen nem lesz mert 1000km-re lehet a legközelebbi ilyen létesítmény.

Holnap reggel 2:25-kor jön értem a transzfer...

Vasárnap 6.-a volt, Debrecenben ezeken a napokon már csak az aktuális havi bérlettel lehet utazni. A Hajdú Volán biztosra ment, 3 buszon ültem és 5 ellenőrcsoporttal találkoztam, plusz még egyet láttam a a szembe jövő járatokon. A hatodikai ellenőrzést nem nevezném éppen szúrópróbaszerűnek. Főleg úgy hogy számomra elkerülhetetlennek tünt a találkozás velük. Vagy csak olyan kevés busz jár vasárnap, hogy minden buszra jut belőlük.

Ez az ülőkalauz rendszerhez egy nagyon hasonló megoldás azzal az extrával, hogy a buszon váltott jegyhez büntetés is jár. Egyébként van olyan város, ahol felszámolták ezt rendszert a 70-es években, de a 2000-es években újra bevezették a sok bliccelő miatt. Mindenesetre a vasárnapi 6 csapat közül kettőt láttam csekket írni összesen.

A tegnapi nagykállói utaznak volt egy igen üde szinfoltja. Nyíregyházán kb 6 percünk volt átszállni vonatról buszra. Szaladtunk is gyorsan. A buszraszállás előtt a sofőr már invitált, hogy tessék csak tessék, aztán félreértette, hogy milyen jegyeket kérek és még elnézést is kért, hogy ennyi legyen a legnagyobb gondom ma. Akkor is keresett visszajárót amikor a többi már régen feladja. Remélem nem ivott és azért volt ilyen jó hangulatban. Élvezte a munkáját és így nem is esett annyira rosszul, hogy csak állóhely volt. Ilyen hozzáállással lehet csökkenteni a feszültséget amit a tömött busz okoz.

Szóval kellemes csalódás volt ahhoz képest, amik Nyíregyházán szoktak velem történni. A megoldás persze az volt, hogy ugyan Szabolcs Volános volt a busz, de ez egy mátészalkai üzemhez tartozó járat volt.

Megint találtam egy érdekes cikket a fórumon. Mire kitaláltam volna saját hozzáfüznivalómat addigra már az is megszületett.

Az egyik elrugaszkodott ötlet ez a 15, 31, 32-es variálás. Egyiket sem fogja lefedni a 2-es villamos. De leginkább a 15-öst nem értem, hogyan váltaná ki, főleg ha a 31-es mindenképpen megszűnik.

A másik amit nem értek, hogy a hálózat túlfejlett. Túl sok a közvetlen kapcsolat. Ezt egy bánki ember szempontjából nézve igen nagy marhaság, mert neki mindenképpen el kell jutni a vasútállomásig ha haza akar menni, ami pl Kölcsey Központ irányából nézve eléggé nem esik útba (főleg ha 15-ös sem lesz), és nem csak plusz átszállást generál a dolog hanem sokkal hosszabb utat.

Másrészt a világ másik részén (újra csak Karslruhét hoznám fel) pont azért küzdenek, hogy legalább a belvárosba mindenki el tudjon jutni átszállás nélkül aztán onnan 1 átszállással tovább plusz egyik járat sem a belvárosban végállomásozik hanem átmérős jelleggel megy tovább. Szerintem a vasútállomás a buszállomás és a Segner tér nem a belváros, a külterületen lakók pedig maximum eddig juthatnak el. Azt meg ugye végiggondolni is szörnyű hogy hány órába és átszállásba kerül egy Józsa-Bánk út... Szerintem kocsival addigra Egerben vagyok. És mennyi buszjegybe kerül? Talán a londoni metrójegy lehet drágább.

A fórumon ezt találtam. Csak az a kérdés, hogy akkor most pontosan hol tart ez a dolog? Miénk lesz az első, a legjobb, a legjobban megtervezett, de mikor?

Még egy olyan buszvezetős történet eszembe jutott ami minden héten megtörténik egyszer. A 15-ös busz sofőrei az elkövetők. Elöször is ha már 10 centi előnyük a mellettük lévő sávban haladóval szemben akkor az azt jelenti, hogy be lehet elé vágni. Egy busznak senki nem akar nekimenni úgyhogy általában beengedik. A másik dolog a Szent Anna utca végén a lámpánál szokott előfordulni. Ott két sáv van a továbbjutásra. Az egyikből lehet menni balra a másikból a hídra és jobbra. A jobbra és a hídra vezető sáv tele van, a sor időnként a Nap utcáig ér. A balra menős általában üres. A buszvezető időnként azt hiszi, hogy a külső sávban csak parkolnak és hihetetlen számára, hogy az ott már a sor vége, úgyhogy nekivág a belső sávnak. Onnan persze nem engedik vissza a külsőbe, úgyhogy vár valakit aki jobbra megy és szépen becsúszik a helyére. Na most valamikor még a kereszteződés közepére sem sikerül befurakodnia a másik sávba, de előnyszabály van érvényben a buszra és mégiscsak beengedik. Amíg egyben megcsinálja ezeket a trükköket addig engem ez nem zavar, hiszen ezzel 5-6 perccel is lerövidül a menetidő.

Szerdánként munkába menet, mivel piacnap van, mindig 21-es busszal megyek a hídig. A buszok változatosak és ebbe az irányba üresek. A söfőrök viszont idegbetegek. 15-ös busszal is előfordul, hogy örült módjára előzget meg leszorít, de azok legalább nem kommentálják a dolgokat.

Ma például azt hittem, hogy valami kis kedves kedélyes buszvezető irányítja a járművemet, mert a Nyíl utcán beszélgetésbe elegyedett legalább két barátkájával csak az oldalsó ablakán keresztül. Megbeszélték, hogy mikor találkoznak majd meg ilyesmik. Az árpád téri várakozás (3 kört kellett várni) valamit elrontott benne. A "Benedek Elek tér" nevű megállóban egyetlen ember állt, aki nem jelzett neki, hogy nem akar felszállni és meg kellett állnia a semmi miatt. Ekkor még csak valami kétszavas szitok szökkent ki fejéből. Aztán a "Hajnal utca" nevű megállóhelyen megint így járt. Ekkor is nekikezdett valaminek, de aztán még jobban mondta a magáét, amikor agy autó bevágott elé és be is állt egy kapubejáróba. Tudom, hogy utolsó reggeli köre ez a 21-esnek, de attól meg lehetne türelmesebb, akkor is ha csak 2-3 megálló választja el a pihenőtől. Mondjuk lassan megszokom ezt a hozzáállást.

Tegnap egy lépéssel távolabb kerültem attól hogy valamiféle stadtbahn-nal mehessek dolgozni. A gyárudvarról eltávolították a vasúti sineket. Persze még nincs veszve minden, hiszen a gyár előtt és mellett azért még megmaradtak. Valószinüleg hamarabb fog eltünni a sin a gyár elől, mint ahogy a stadtbahn megjelenik Debrecenben.

Néztem is a vasúti hivatal honlapján, hogy be van-e jegyezve a saját célú hálózatok közé, de nem volt. A másik gondolatom az volt, hogy vajon érdemes-e megállni a gyárkapunál vagy lehet folytatni a 100-as vasútvonal felszedésével. A hétfői sztrájkban pont ott volt a legnagyobb támogatottság ahol még próbálkozik a MÁV valami szolgáltatásszerűséget nyújtani. Ahol mindig a vonalbezárás réme lóg a levegőben ott meg igyekeznek nem sztrájkolni. Persze ezeken a helyeken nincs ütemes menetrend ami feszített munkatempót kiván... Bonyolult az ilyet elemezni, de valami összefüggés csak lehet.

A kettes villamos az valami olyan dolog aminek már 20-25 éve meg kéne lennie, de az akkori közlekedéspolitika szerint a villamos egy korszerűtlen 19. századi dolog volt. Az ötlet az volt, hogy minek villamost építeni meg fenntartani amikor a közút adott, a gázolaj olcsó, ráadásul a busz kevésbé érzékeny az infrastruktúra hibájára és könnyebben alakítható az útvonala is. Persze egy idő után a közút elfogyott, a gázolaj meg nem is lett annyira olcsó. A villamos mellékvonalaknak annyi lett, és több fővonal sem épült.

Ahogy az én életemre hatna

Az egyik utolsó villamos a 4-es volt ami 10 percenként járt csúcsidőben. Helyette kb a 30-as buszt lehet használni manapság ami csúcsidőben legfeljebb 12 percenként jár. Ezt azért emelném ki, mert pont a Dohánygyárban dolgozom és milyen jól jönne nekem ez az 1-essel kombinálva. Ugyan most van közvetlen busz is munkahelyemre (legkisebb járatsűrűség 10 perc), de egy villamosos átszállást simán kibírnék. Az ok egyszerű: a villamos gyorsabb és sűrűbben jár. Sokkal sűrűbben mint 15-ös, de a 31-32 párosnál is sűrűbben. Remélhetőleg nem veszi a DKV egy az egyben a volános menetrendet, az már fejlődés lenne. Gondolkodom is rajta, hogy nem veszek buszbérletet ha lesz itt 2-es villamos. A volt 4-es vonalán majd sétálok.

Mi az a kettes villamos?

Ez a kérdés foglalkoztat erősen. Sok a hír róla, de igen kevés a konkrétum. Arról még csak érkezik hír, hogy éppen mi történik, de arra hogy mi van még hátra és azok milyen határidőre vannak tervezve csak utalások vannak. Pont ugyanez a cikk benne van a 2008.02.20-as Debrecen újságban is, csak kicsit szebben tördelve. Nem látszik az egésznek a vége. Kedvencem ez az oldal. Ez az oldal egyébként pont optimális lenne arra, hogy minden ami a beruházással kapcsolatos felkerüljön ide, de az is lehet, hogy csak engem érdekel a dolog annyira, hogy ezt elvárnám.

A nyomvonal

Ez pont kedvező nekem, legalábbis a jelenlegi lakhelyemről nézve. A többi nyomvonal sem volt akkora butaság. Persze a többi megoldás nem váltotta volna ki a 31-32-es buszt. Olyat is hallottam, hogy a 15-öst kiváltja ez a nyomvonal. Ez igen érdekes hozzáállás valószinüleg olyan embertől aki nem nagyon szokott busszal utazni. A Böszörményi út lett volna a másik alternatíva, aminek akkor van értelme, ha minden busz, beleértve a helyközieket is, szépen leáll a Doberdón. De ki szeretne átszállni, ha addig a belvárosba vitte a helyközi busz. De még az is lehet, hogy tényleg lesz stadtbahn (Józsáig, Böszörményig) és akkor nem is kell átszállni a Doberdón.

A Dózsa György úton álló fák sorsa is igen izgatja a villamos ellenzőket. A kérdés az, hogy ezek az embereknek személy szerint mire van nagyobb szüksége? Villamosra vagy a fákra, vagy nem is ebben a városrészben laknak. Más városokban egyébként meg szokott maradni a fa egy ilyen beruházás után. A magyar építési módszer egyik sajátossága az, hogy csak úgy tudunk építkezni ha előtte letaroljuk az összes növényzetet az építési területen. Ennek szép példáját láttam a Dohánygyárban: az egyik felújítás alatt álló épület mellett állt egy fa, darabig kerülgették a munkások aztán egyszer csak kivágták. Egyszerűbb így. Aki a villamos által keltett rezgések miatt aggódik az miért nem aggódik a buszok, autók és teherautók által keltett rezgésektől? Valószínűleg tönkre fog menni a fasor már az építés folyamán, de nem azért mert ennek így kell lennie, hanem azért mert ez Magyarország és valamelyik alvállalkozó az alvállalkozójának elfelejti megemlíteni, hogy a fákat nem kéne bántani/kivágni.

Menetrend

Ha elkészül akkor ez lesz az egyik legizgalmasabb kérdés. Remélhetőleg a legrosszabb eset az az, hogy olyan sűrűn fog járni mint a 31-32-es, a legjobb pedig az, hogy olyan sűrűn mint az 1-es villamos. A DKV valahogy más szabályok szerint alakítja a menetrendet mint a volán. A trolival kapcsolatban nincs sok tapasztalatom, de amíg buszra várok szoktam látni trolit, amire fel lehet férni, esetleg le lehet rajta ülni. Amikor megérkezik a busz ez a buszra általában nem igaz.

Az is kérdés, hogy lesz-e az új vonalnak befolyása a már a 2-es villamos útvonalán járó járatoknak. Lesz-e plusz átszálláskényszer olyan esetekben ahol eddig nem volt? Milyen sűrűn fognak járni? Lesz-e szolgáltatás fejlesztés a volánnál a felszabaduló kapacitás terhére? Egyáltalán a volán lesz-e másik tömegközlekedési szolgáltató? Csak a villamos nyomvonala ismert egyelőre, a megváltoztatandó buszoké nem.